Rólunk

jelenlegitől visszafele

aktuális névsor

A község kialakulása

A község területén már a bronzkorban is éltek emberek. A Jósa András Múzeum több száz tárgyat őriz itteni ásatásokból. Még 1970-ben is fordított ki egy mélyenszántó eke - gazdagon díszített - bronz baltát. A különböző korokból származó leletek annak bizonyítékai, hogy ez a hely mindig lakott volt. A honfoglalás idejéből egy ezüstberakásos kengyel került elő, mely különlegesen szép díszítése miatt a millecentenáriumi országos kiállításon is szerepelt.

A templom külső felületeinek kutatását és régészeti feltárását 2003-ban Juan Cabello és Simon Zoltán végezte, és a következő - az alábbi rajzon feltüntetett - eredményekre jutottak:

Szabadonálló, keletelt, egyhajós, ívelt fallal záródó, beugró homlokzati tornyos templom. A homlokzatok egyszerűek, a falsíkot alul a lábazati sáv, felül az összetett tagozatú zárópárkány keretezi. A déli falat két-két csúcsíves újabb ablaknyílás töri át. A bővítmény háromszögletű oromfalas, két oldalt lizénákkal keretezett főhomlokzatán két csúcsíves ablakkal közrefogott kapu nyílik.

A település kőtemplomát a XV. sz. második felében, késő gótikus stílusban építették, Szűz Máriának szentelve. 1550-ben még katolikusok birtokolták. 1556-ban a török dúlást követően, a falu, templomával együtt hosszú időre pusztává vált. Az 1696. évi összeíráskor fatemplomot említenek. Az újratelepített református lakosok valószínűleg a romos kőtemplomot javították fával. Az épületet 1790-ben nyugati, 1806-ban pedig keleti irányban bővítették. A nyugati bővítéskor kis kőtornyot is építettek.