Építéstörténet

A település kőtemplomát a XV. sz. második felében, késő gótikus stílusban építették, Szűz Máriának szentelve. 1550-ben még katolikusok birtokolták. 1556-ban a török dúlást követően, a falu, templomával együtt hosszú időre pusztává vált. Az 1696. évi összeíráskor fatemplomot említenek. Az újratelepített református lakosok valószínűleg a romos kőtemplomot javították fával. Az épületet 1790-ben nyugati, 1806-ban pedig keleti irányban bővítették. A nyugati bővítéskor kis kőtornyot is építettek. Középkori eredtére utal a nyugati torony alsó két szintje, melynek tengelyében késő gótikus kapu nyílik. Béllete pálca- és körte-tagokkal közrefogott, amely szamárhátíves záródásúvá alakul, a csúcsnál a tagozatok többszörös áthajtásával. (Valószínűleg a nyírbátori kőfaragó műhely terméke.)

A kapu fölött egy körablak és – a régi toronytest szélességében- egyetlen kihasadó tagozatból álló párkány van. A déli oldalon új csúcsíves ablakok, az előcsarnokon csúcsíves kapu látható.

Csúcsíves kapu

 

Az 1809. évi jelentésből ezt olvassuk: „Az épület régiséget mutat. Mostanában, néhány esztendők alatt két ízben újíttatott. 1790-ben a napnyugoti vége, 1806-ban a napkeleti vége kijjebb vitetett. A napnyugoti vé­ge hosszabbíttatván épült azzal együtt egy kis kő torony. A közelebbi nagyobbítás alkalmával újszékek, két karok, mennyezet, a porticussal együtt új fedél készültek. Ugyanekkor két harangokat is öntetett az eklésia, a nagyobbi­kon ezen írással: Tek. Pazonyi Elek Borbála Asszonyság és Tek. Idősb Pazonyi Elek László Úr öntötték 1806. Esztendőben. Ezen harangba a régebbi nagyobb harang matériája bele ment. A kisebb harangon a következő írás van: A Pazonyi Szent Eklésia öntette Tek. Pazonyi Elek László Úr Fő és Kiss Mihály curatorságukban. „Mind a kettő Gejötzben öntetett Nemes László Úr által. A toronybéli régibb kis harang le vétetvén, egy 1807 esz­tendő végén készített haranglábra tétetett s estvéli kilenc órakor és hétköznapokon az isteni tiszteletek idején hasz­náltatik. (Alighanem ez a harang van meg 1990-ben.) A templomban van egy ócska asztal, ócska setétzöld posztó­val be vonva. Az asztalon fellyűl egy új keresztelő kanna, melyet 1800-ban czinből készíttetett Kis Mihály és Kis János, kiknek neveiknek első betűi fel vagynak a kannán metszve. A kathedrán van egy avuló szőnyeg, s van két persely az eklésia szükségleteire nézve. Van más kétpersely is, de mint agentiális persely, a prédikátor házánál áll... Van egy számoló könyve a fő curator kezében s végre egy rongyolódott zsoltárja a templomban.” A templomot 1923-28 között alakították mai formájára.

A kelet-nyugati tengelyű templom nyugati homlokzati tornya 24 méter magas. A torony tengelyében késő gó­tikus, szamárhátíves kapu nyílik, mely a csúcsában egymást keresztező pálcákkal hatja át egymást. (Valószínűleg a nyírbátori kőfaragóműhely terméke.) Fölötte a toronytest szélességében egyetlen kihasadó tagozatból álló pár­kány van. A templom déli oldalán a bejárati oldalhajón háromszögletű oromzat, azon csúcsíves kapu van, azon és a hajón új csúcsíves ablakok vannak, a keleti félköríves záródás utcai felét két újabb támpillér erősíti. A 7 X 18 mé­teres belső tér nyugati végében áll a torony, mely kelet felé rézsűs falazattal van megtámasztva. Alul csúcsívesen, emeletén félkörívesen nyílik a belsőbe. A teknőszerűen kialakított mennyezet sík, vakolt, benne 4 x 5 méteres dé­li oldalhajóval együtt 350 ülőhely, a templom alatt pedig betemetett kripta van. Egyszerű berendezése copf stílusban készült a XVIII. század végén. A régi padokat - melyek igen avultak voltak - 1988-ban újakkal cserélték ki. A gótikus eredetű, de inkább eklektikus stílusjegyeket hordozó templom műemlék.

Három harangja van. A 280 kg-osat Szlezák László öntötte 1936-ban Budapesten. A 120 kg-osat a bp.-i Ha-rangművek készítette 1924-ben, a 30 kg-os Johann Brunner munkája „in Ofen” az 1700-as évekből. –ezt a szöveget Józsa Lajos, a gyülekezet lelkésze hagyta jóvá.

 

- Kopka János szerk. Középkori Templomok Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Kelet Press kiadó, Nyíregyháza, 2000. 44. o.

- Várady József: Tiszántúl református templomai II, Debrecen, 1991. 823.o

Egyszerű oldaldal típusa